T�NCOL� T�ZLILIOMOK

S�t�ltam, mint felh�, melyet
sz�l hajt, c�ltalan, k�nnyed�n,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom t�nt el�m,
a t� partj�n, a f�k alatt
ringtak, t�ncoltak �lmatag.

Ahogy csillaggal a tej�t
ragyog s hunyorog minden�tt,
a szikr�z� kis �bl�t �gy
k�r�llobogta �nnep�k;
l�ngszirom, t�ncos, b�szke fej
hint�zott ott vagy t�zezer.

T�zt�nc volt a t� is, de �k
t�lt�nd�k�lt�k a vizet, -
k�lt� ily t�rsas�g el�tt
csak boldog s vid�m lehetett!
N�ztem, - n�ztem, - nem tudva m�g,
hogy mily gazdagg� tett a k�p;

mert ha mereng� �jeken
lelkem most �nmag�ba n�z,
gyakran kigy�l bels� szemem,
mely a mag�ny �ld�sa, �s
megint veletek lobogok,
t�ncol� t�zliliomok.

(Szab� L�rinc ford�t�sa)