Osv�th Erzs�bet:

A fecskerep�l�t�ren

A Ny�r gondolt egyet �s nagytitokban �sszecsomagolt. Elvitte az �gr�l a k�ket, a f�kr�l a  z�ldet, elvitte a vir�gok sz�p sz�nes szirm�t, a napsugarak meleg�t �s elrep�lt messze t�jak fel�.

  Az �sz csak ezt leste. Mindj�rt a Ny�r hely�re k�lt�z�tt, de nem egyed�l. Mag�val hozta  bar�tait, a  mindig m�rges Szelet �s a hol pityerg�, hol s�r�-r�v� Es�t.

  H�v�sre fordult az id�. A leg�regebb fecsk�k nagy gy�l�sre h�vt�k �ssze az �regeket, fiatalokat a fecskerep�l�t�rre, a villanydr�tokra.

  A fiatal fecsk�k sz�leik k�r�l csivogtak. Nem �rtett�k, micsoda nagy esem�ny van k�sz�l�ben, b�r hallott�k m�r a fecskerokons�gt�l emlegetni.

  - Itt az ideje, hogy elk�lt�zz�nk.

  De a kisfecsk�k, akik itt sz�lettek, nem tudt�k elk�pzelni, hogy itthagyj�k puha f�szk�ket, a gyerekeket, akikkel egy fed�l alatt laktak. Az � eresz�k al�l repdestek ki �s be f�szk�kbe, onnan kukucsk�ltak k�v�ncsian ki a fog�csk�z�, b�j�csk�z� kisl�nyokra, kisfi�kra. Megszerett�k �ket, de a gyerekek is �r�ltek nekik. A gy�lekez�s el�tt nem sokkal azonban a kis fecsk�k furcsa dolgokat l�ttak, amikor bekandik�ltak az ablakukon. Piros, k�k, s�rga t�sk�kba k�nyveket, f�zeteket rakosgattak. ”Tal�n �k is elk�lt�znek?” - gondolt�k a kisfecsk�k. Fecskemama akkor elmes�lte nekik, hogy ilyenkor iskol�ba k�sz�l�dnek a gyerekek, ahol - mondta b�szk�n - r�luk is tanulnak.

  - �s mi hova k�lt�z�nk? - k�rdezt�k a kisfecsk�k.

  - Figyeljetek csak, mindj�rt megtudj�tok - hangzott a v�lasz.

  Val�ban. A leg�regebb fecske csendet k�rt �s fecskenyelven �rdekes dolgokat mondott a fiatal fecsk�knek, amikor m�r megtelt a fecskerep�l�t�r:

  - Ti, akik itt sz�lettetek, nemsok�ra megl�tj�tok majd messze-messze m�sik haz�tokat, a mi t�li otthonunkat. Itt m�r hidegre fordult az id�- folytatta a b�lcs �reg fecske-, �s mi fecsk�k csak a meleget szeretj�k, a napsugarat. T�len tollunk nem �v meg a h�t�l, fagyt�l, elpusztuln�nk, ha itt maradn�nk. Ott t�l a tengereken, a m�sik haz�nkban ny�r van, amikor itt hideg a t�l. K�k az �g, z�ld a f�, simogat� a napsug�r. Ott is v�rnak, szeretnek minket a gyerekek. De nem lesz�nk h�tlenek ehhez a haz�nkhoz sem. Amint meghalljuk a tavasz csenget�s�t, visszat�r�nk ide, a r�gi f�szk�nkbe.

  Az �reg fecske ezut�n elhallgatott. A fiatal fecsk�k el�multak azon, amit a m�sik haz�r�l, a tengerekr�l hallottak. Izgatottan v�rt�k m�r az indul�s idej�t. Nem kellett sok� v�rniuk - mint egy titkos jelre - egyszerre rep�ltek fel a fecskerep�l�terekr�l-villanydr�tokr�l, h�ztet�kr�l a fecsk�k.

  Egyszercsak megpillantott�k lent a piros, s�rga, k�k h�tit�sk�s kis iskol�sokat, amint b�cs�t integettek fel�j�k a magasba.

  - Gyertek vissza nemsok�ra! - ki�ltott�k.

  De ezt m�r nem hallott�k a messze magasan sz�ll� fecsk�k. Bar�ts�gos, fodros felh�k kis�rt�k �ket, vigy�ztak r�juk hossz� �tjukon.